Ezen is túl vagyunk:) Tegnap megvolt az első állásinterjúm itt. Sőt életem első angol interjúja. Nem nagy történések zajlanak most a munkaerőpiacon, eléggé nyaral mindenki, így csoda is volt, hogy hétfőn felhívott a közvetítő, hogy lenne egy munka itt, akarok-e interjúra menni? Mondtam persze miért ne, bár tudtam, hogy nem közel van,de hát egyszer megnézem. Le is fixáltuk az időpontot szerdára,mert hát kedden még meg kellett tanulnom angolul meg utána nézni,mit tud ez a cég:) egy amerikai vállalat, itt van Tilburg mellett az európai központjuk, ügyfelek panaszkezelése lenne a meló. hasonló,amit otthon is csináltam ill. annak egy szelete csak, más rendszerben,de hát azt meg lehet tanulni. azt mondták kell a német, hát mentem.

Két lánnyal beszéltem meg aztán a managerrel, majdnem egy órát eldumáltunk a szokásos témákról, szimpik voltak amúgy. A héten még van pár jelölt,de utána döntenek és szólnak menjek-e második körre. Ha akarok...Mert hát van pár hátrány. Előny, hogy fizetnek:) És ennyi:) Hátrány, hogy messze van, vonattal 25 perc, aztán busz vagy busz és gyalog, napi 2 óra tuti elmegy rá oda-vissza, ha még várni is kell,az gázosabb még. Aztán kiderült még nem is kell a német, rejtély,miért angol-németest keresnek akkor? Pedig azt nem akarom elfelejteni semmiképp! Aztán unalmas is lenne tuti és hát napi 8 óra, nem lehet kevesebb. Állítom persze, hogy azt a melót napi 4-ben is el tudom végezni, ismerem már a holland munkamorált, nem stresszelünk, ráér, meglesz, nem túl sokat bevállalni,de azt megcsinálni rendesen, közben napi 8 kávészünet. De ez nem is csak a holland munkatempó, inkább a nyugat-európai...

Na minden esetre megvárom,mit döntenek, ráérek aztán gondolkodni ezen. Tapasztalatnak mindenképp megérte.