Sajnos beigazolódott,hogy még ez az ország sem olyan idilli, ahogy eddig hittük. Elmentünk szombaton a belvárosba, leparkoltuk vasparipáinkat ahogy szoktuk,forgalmas utcában a többi közé a sorba,egymáshoz lakatolva a kettőt, erre mire egy másfél óra múlva visszamentünk, már csak az én bicajom volt ott. Elcsippentették a lakatot, jó nem volt a legvaskosabb,de hát ki gondolta volna, és elvitték a fiúbiciklinket:( Mondanom sem kell,először hitetlenkedve néztük, hogy biztos, de hát az enyémet már csak felismerem, főleg a táskát rajta és nem kétséges, egyedül várakozott ránk...

Persze felmerül bennem a kérdés,hogy az enyémet miért nem, hát ez rossz talán vagy mi? Szarul néz ki? Lepukkant? Na örülök azért neki, mert akkor most két bringába kellene megint befektetni,így meg egybe. Mázli tehát ez is,meg hogy az új táskát még nem tettük fel rá, ami mondjuk a bicaj árának a  harmadát kiteszi. Szóval minden rosszban van valami jó, de hát akkor is, kicsi Szívem teljesen elszomorodott. Pedig tudjuk a kollégái elmondásából, hogy Hollandiában több bicajt lopnak el,mint adnak el, főleg persze Amszterdamban,de akkor is. Miért pont a miénket? Mondjuk van egy olyan sejtésem, hogy nem echte hollandok lovasították meg, hanem valami bevándorlók,legrosszabb esetben persze magyarok:)

Így aztán a héten még azért nézegetem a használt bicajkereskedőket, hátha leadják. Fotónk van róla, nekem ne lenne, csak sajna a számát nem írtuk fel, így számlával együtt sem sokra megyünk:( Na mindig tanul az ember, az enyémet gyorsan felírtam a számlája mellé:) meg vettünk egy bazi vastag láncot,lakatot és a bicajon lévő küllőzárat is zárom ezentúl. Minden leckének megvan az ára...

Íme a szegény megboldogult. Remélem leszárad a keze és  lába is annak,aki elkerekezett vele és legalább akkorát esett is, mint én anno:) Sőt nagyobbat,hogy baja is legyen. Ma be is szerzek egy vudubabát,ha kell és tűvel döfködöm:)